Pár fekete fehér, itthon voltam unatkoztam, hát lenyalogattam a színeket...

Szóval...



Szilveszterkor aludtam, vagy legalább is megpróbáltam aludni a tűzijátéktól, hogy elsején hajnalban fel tudjak időben kelni. A terv az volt, hogy négykor kelek, fél hatra ott vagyok a hegy lábánál, cirka három óra alatt meg mászom, majd fent köszöntöm az új évet, meseszép képeket készítek, azután szépen lassan lebattyogok a hegyről, és köszöntöm a szembejövőket. A terv bejött!
Volt egy legenda ugyanis mi szerint a baszkok új év elsején megmásszák a Gorbeiát, olyan ez mint otthon a lencseleves evés, azt is hallottam hogy néhány extrém alak fent tölti a szilvesztert valamelyik menedék helyen, netán az éjszaka közepén mászik fel. Azt szerettem volna tudni, hogy vajon kamu-e vagy igaz, és mivel estére volt vacsimeghívás (dominikai pörkölt ugye) az ottalvós buli ugrott, nappal nem megyek fel a tömegben mert minek, tehát éjjel mentem. Szép ködös idő volt, nem is fotóztam semmit amíg ki nem értem a fák közül, onnantól viszont már tiszta volt az ég. Két év leforgása alatt most először, láttam a baszk csillagokat, (itt a városban akkora a fényszennyezés, hogy ez lehetetlen). Pompás idő volt ilyen négy öt fok, mellette iszonyatos szél, szépen lassan ahogy mentem felfelé egyre több réteg ruhát vettem magamra. Fent már voltak ketten, és utánam érkeztek még páran akik az északi oldalról mászták meg a hegyet. Így hatan vártuk a napfelkeltét forró teával vörösborral, kolbászos szendviccsel, és a kötelező kellékkel a fényképezőgéppel. Ilyen szépet még nem igen láttunk életünkben, mind egyet értettünk abban hogy megérte korán kelni. Kb egy órát töltöttem a csúcson majd amikor már kezdett tömeg lenni elindultam visszafelé. A legenda igaz lehet, mert rengetegen jöttek velem szembe, családostul gyerekekkel kutyával, nagymamával, elképesztő, hogy mennyien hódolnak itt a hegymászásnak. Félúton még elbóbiskoltam a napon, az egyik menedékházikó előkertjében (11dik oldal), ebédre már itthon is voltam...

Szóval korán keltem, és magasra másztam elsején, hogy az elsők között láthassam az új napot, íme:



folyt.köv.