Pablo megkért, hogy fotózzak neki párat, hogy megéri-e elmenni, mert nekem itt van közel. Hát lefotóztam, nem nagy szám, a közeli bevásárlóközpontban van ős bringa kiállítás természetesen a fixik korából. Van velocipéd, meg szövött oldalkosaras verda. Érdekes, hogy az oldalkocsis bringákat már nem látni, ellenben az ugyanolyan motorokkal, pedíg tök dőzs megoldás, a kölköt hurcolni például.
kettőt emelnék ki, az egyik egy amcsi bringa, chicago-ból, kardán tengelyes hajtása van, hogy ne zsírozza össze a ruhát, a hátsó sárvédő meg kifejezetten figyelemre méltó szokna bekapás gátlóval van ellátva. Abszolut női bringa, jobbat keresve sem találnánk.






Ez volt az egyik oldalkocsis, hátulról. Jó nem szép kép, csak a technikai megoldást akartam szemléltetni. Kizárólag szerelőknek.



Nagyon ős cucc, eza lánctányér amin csak minden második fog van meg, ugyanis régen ez volt a szabvány 1 col hosszú volt egy láncszem, ma már fél colos az összes. A lánc sajnos már nem az eredeti, ha jól látom, hanem egy mai darab, mivel kompatibilis ez is, simán feltették.



Végezetül pedíg egy oldal ahonnan le lehet tölteni több ezer oldalnyi, biciglis irodalmat, főleg szerelőknek való útmutatók, de vannak benne érdekes dolgok. 250 oldalba foglalt alkotás a kerék fűzésről meg ilyenek. Természetesen angolul. Pabló is bizonyára feljön megnézni az oldalt, és őt biztosan érdekelné, és mivel egy kukkot sem ért magyarul : Pablo cliqueas aquí !!

Ma mekkorát fogtunk, elmesélem. Két boltban dolgozok az egyikben van biztonsági őr a másikban nincs. Épp ez utóbbiban voltam, mikor nagy kiabálást hallok, látom futnak, mondom futok én is. Hát egy jó barna bőrű gyerek volt, drága futócipőben, de egyik srác utolérte, aztán én is, elkaptuk. Cseppet nagy darab volt, de ketten bírtunk vele, gondoltuk akkor bevisszük az irodába, és megvárjuk a rendőröket együtt. A frissen lopott futócipőjét elkoboztuk tőle. Nehogy már. Erre ahogy megyünk befele, jön ki a haverja, aki basszus kétszer akkora volt. Felveszi a támadópózt a másik elkezd kapálózni, csak megszöktek, jó volt egy kis birkózás, de aztán jött a főnök, mondta hogy a kár megtérült úgyhogy hagyjuk, annyit nem ér hogy pofonra menjünk, két szekrénnyel. Hát hagytuk had fussanak, később elkapta őket a rendőrség, szal így jártak.
De nem ez a lényeg, hanem amikor megszöktek, akkor már nem csak ketten voltunk ott, hanem addigra jöttek a vevők is segíteni, vagy öten, marha jó érzés volt, hogy nem mennek el az emberek az ilyen mellett, hanem beavatkoznak, mert az igazság érzetük nem hagyja. Páran mentek is utánuk, nehogy már hagyjuk hogy ezek a "románok", itt lopkodjanak ahogy kedvük tartja. Mint utólag kiderült romániai vagy bulgár származásúak voltak, szóval szépen állunk. Utaztam 2500 kilómétert, hogy a szomszédokat hajkurásszam.
Utólag az is kiderült, hogy a haverja a dupla ajtós szekrény, az így kisétált a boltból, zsebretett kézzel, nehogy feltűnő legyen, azért ért csak később oda, osztani az észt. Szal rafináltak ám. Észnél kell lenni. A másik boltban van biztonsági őrünk, kis alacosny gyerek, de kényelmesen csinálja. Nézegeti a kamerát egész nap azt bámulja (fog is vele naponta tolvajokat), úgy nyomja, hogy kiszúrja amint valamit zsebre vágnak, megjegyzi őket, követi a kamerával, amikor a kijárat felé kezdenek közelíteni, beöltözik, kényelmesen, gumibot, bilincs, bőr kesztyű, sapka, nagyon vicces a srác. Aztán fogja, és bezárja az önműködő ajtót. Onnantól kezdve két szitu állhat elő, az alany elkezd futni, aminak iszonyatosan nagy koppanás a vége, vagy higgadtan bekíséri őt az irodába, és kényelmesen megvárják a rendőröket. Aztán meg hetente kétszer jár a srác a bíróságra tanuskodni.
A következő körben elmesélem, hogy a főnök asszon, Eidurre aki a Pabló felesége, hogyan fogja el a tolvajokat amikor a biztonsági őr épp nincsen szolgálatban. Az is megér egy misét.

Érdekes, hogy itt akkor is tudnak délután nemzeti ünnepet tartani ha másnap dolgozni kell. Tele van a város, sok helyen hatalmas máglyákat égetnek, tüzijáték van, mindenütt programok. A legnagyobb az fent az Artxanda hegyen, azt mondták húsz ezer embert várnak, öt kilóméteres körzetben nem volt parkolóhely illetve, a funi előtt is állt a sor. Fent gigamáglya, hatalmas koncert, vagy 100 txosna, millijó ember, a fákról is csüngöttek.

Láttam ma egy filmet, gondoltam megosztom. Csodálatos világunk egy igazságtalanságáról szól, vagyis miért kapja egy kávétermelő, az általa megtermelt kávé valós értékének csak az egy százalékát. Avagy milyen lenne ha az egy kiló magyar szilváért, amit itt megveszek mondjuk 3 euróért, a kedves ceglédi birtokos, csak 8 forintot kapna?



és tudom folytatni, az milyen lenne, ha egy építőipari vállalkozó, aki öt kőművest foglalkoztat, egy fél millió forintos munkából, fejenként ezer forintot adna tovább a munkásoknak. Vagy egy fegyvermester, aki a 200 ropis puska elkészítéséért csak három doboz cigire valót kapna. És mi panaszkodunk hogy válság van, mikor a végén úgyis rajtuk koppan minden. Holott ők, csak négy dolgot szeretnének elérni az életben, -legyen mindíg mit enni, -legyen mindíg tiszta ivóvíz, -legyen tiszta ruha, -és a gyerekek járhassanak iskolába. És nem aza baj hogy kevés a kaja, vagy kevés a ruha a földön, csak egyszerűen rosszul van elosztva.

Pénteken csúnyán felrobbantottak, egy rendőrt, ezt gondolom láttátok a tévében. Ez nektek sem új, inkább azt szeretném elmondani, hogy mi történt itt, rögtön a merényletet követően, én aznap reggel olvastam a hírt elég friss volt, délután ahogy mentem dolgozni, minden sarkon volt egy rendőr, de úgy hogy egy piros lámpán nem tudtam át menni, mindenütt ott voltak. Utólag olvastam én is, hogy még az nap tüntetés volt 80ezer fős. Az pedig hatalmas tömeg, odahaza, egy dupla ekkora városban 2 hónapig kellett reklámoznunk, hogy összeszedjünk 50 ezer biciklist békés felvonulásra. Itt egyik napról a másikra, sőt egy napon belül, össze lehet hozni 80 ezer embert az ETA ellen. Ezzel csak azt szeretném leírni, amit otthon nem láttok a tévében, nem olvastok az újságokban, hogy itt bizony keményen harcolnak az emberek a terrorizmus ellen.
Sajnos nem sokat tudok, sem az ETA-ról sem az emberek véleményéről, akit én eddig kérdeztem, mind mélységesen elutasította az erőszakos harcot, sőt magát az elszakadást is.

Tegnap Mariborban volt a Világkupa, és nemtom mitörtént, Fabien Barel olyan időt jött, hogy utánna már senki nem bírta megdönteni. És nem lehet azt mondani, hogy mákja volt, igaz Gee Atherton elesett, Steve Peat ledefektelt, de mind ketten már eleve le voltak maradva, már rossz volt az idejük, amikor bekövetkezett a baj. De mindegy is. Azért fontos, hogy ő nyert, mert egy részt nagyon rég óta nem nyert már (háromszoros világbajnok 1998,2004,2005), most egy térdsérülésből tért vissza, és ami a legfontosabb Mondraker biciglivel ment. Nekem is ilyenem van :-)
Azt kell róluk tudni, hogy egy nagyon fiatal spanyol márka, nem hiszem hogy vannak tíz évesek, csak montikat gyártanak, illetve béemixeket, tehát az országúti, trekking, városi, összecsukható, gyerek biciglik hiányoznak a palettájukról, egyenlőre két dologra koncentrálnak, monti és az extrém vonal. És nagyon jól csinálják, határozottan felfelé ível a hírnevük, én 2007-ben ismertem meg a márkát, idekint. Ár/érték arányban szinte a legjobbak, a boltban is sokat eladunk belőlük, otthon nem nagyon ismerik, itt viszont mindenkinek megvan a pozitív vagy a negatív véleménye róla. Világ szinten nem nagyon taroltak még, egészen idáig. De leírom, hogy ment ez, 2007 nyarán volt, egy hatalmas lépésük, amikor is, leszerződtek a Marzocchi teleszkóp gyártóval, hogy az új modelleket felsorakoztató sajtótájékoztatón, azok Mondraker biciglikbe lesznek beszerelve. Ez hatalmas reklám, mert egy ilyen eseményen általában ott vannak a leghíresebb MTB újságírók, sőt az újságokba bekerült képeken, mind mind Mondraker bringák voltak (ugyanez történt a tavalyi Rock Shox Boxxer telók sajtótájékoztatóján a Trek új DH bicójával is). Ezt követően, 2008-ra bejelentették, hogy Fabien Barel, akit kiraktak a Kona-tól, mert úgy döntöttek, hogy nem szánnak most lóvét a profi sportra, szóval, hogy Barel egy saját francia csapatot alapít, és ugyan még nincsen eldöntve, de a Mondraker bicókat próbálgatja. Természetesen Subaru Mondraker lett a csapat neve, 2008-ban ott voltak a világkupán, a vébén, első tízben néha első ötben, ami azért nem semmi, továbbá, ehhez hozzá jön még, pár Megavalanche győzelem is, francia bajnokásg satöbbi.... idén meg már ott tartunk, hogy a dobogó teteje, ráadásul egy prototipus biciglivel, emi még jócskán fejlesztés alatt áll. Íme:



Azt kell róla tudni, hogy tavaly szabadult ki az első fotó róla, nem szép, viszont, a felfüggesztési rendszere, abszolut új, ilyet még senki nem fejlesztett ki, magát a rugós tagot, alulról egyharmad arányban, felülről pedíg két harmad arányban, nyomja össze a váz, ráadásul ezzel a hátsó tengely, tökéletes vonalat ír le, se a pedálozás, se a fékezés nincsen hatással a rugózásra, és súlyban is a legkönnyebbek közt van. Cesar Rojo nevéhez fűződik, ő fejlesztette ki, ő tesztelte a különböző variációkat, világszerte nem valami híres a srác, de itt nagyon sokat hozzá tesz a lejtős élethez, nem bújik el a kis irodájában, a saját prototípusaival, lehet őt látni a versenyeken, sőt a fórumon. A Zero DH-t (így hívják a fenti biciglit) például a spanyol internetes fórumon mutatta be először, és nem úgy hogy itt van tessék, hanem, úgy hogy itt tartunk vele, mi a véleményetek, lehet még rajta változtatni. Hát ennyit a bringáról, fogunk még vele találkozni, biztos vagyok benne.

Hazajövök, és nem tudok felmenni, mert.. hát.. na ha ACDC megy élőben azért már csak megállok meglesni, hogy micsodaaaa? de nem az ACDC volt csak úgy csináltak mintha, azután meg úgy mintha Led Zeppelin lenne, meg Motorhead, meg nem is tudom mi volt még. Ilyen kibontakozóban lévő fiatal zenekarok estje van (az ablakom alat).



Aztán eszembe jutott, hogy amikor a srácokkal kijöttünk ide, diákcserére, nemistudom, nem merem kimondani ::: nyolc éve. Szóval a második nap mentünk asszem valami koncertre, na az nem ilyen volt, de azon véletlenül lefotóztam ahogy a gitárosnak égnek állt a méteres haja, éppen. A képnek csak az emléke van meg, mert Istu lecsapott rá ha jól emlékszem. Ritka egy rossz kép volt, de a haja ez égnek állt, tény. Na ezen próbálkoztam ma. Kicsit zajos lett na, de a haja az égnek áll !!



Sokszor volt már, hogy tettem fel Playing for change videókat, de sosem írtam róluk semmit. Hát most jött a körlevél, hogy elkészült a tizedik kisvideójuk, amit ingyen lehet nézni a neten, úgyhogy itt az alkalom. Arról szól ez, nem tudom otthon is biztosan reklámozzák, hogy "Zenével a Békéért" meg arról hogy ha összefogunk akkor sokkal könnyebb dolgokat elérni, ez most így sokszor ismételt dolog, sablonosan hangzik. Ők a zenét mint eszközt használják arra hogy összehozzák a világ különböző részeiről az embereket, a különböző színű, vallású, ideológiájú embereket. Bob Marley elvét követik, ő úgy gondolta, hogy a zenéjével meg tudja gyógyítani az embereket, ha szeretetről békéről és boldogságról énekel, akkor ezzel talán megváltoztatja egyes emberek gondolkodását, és ráveszi a tömegeket hogy egy élhetőbb világot teremtsenek maguk körül. Will Smiths tart erről egy kiselőadást a Legenda vagyok filmben.
Aza lényeg hogy ezt úgy próbálták kifejezni a Playing for change kitalálói, hogy készítettek pár számot, amiket már látattok bizonyára, híres számokat "dolgoztak fel" úgymond. Megkértek többnyire utcazenészeket, hogy játszanak részleteket ezekből a számokból, és ezt megcsinálták a föld minden pontján, rengeteg helyen jártak, amerikából indultak India, Afrika, Barcelona... és tudnám sorolni. Majd ezeket eggyé faragták, és tették is fel Youtube-ra feltételezem iszonyatos nézettségük van. Mostanra pedíg adtak ki cédét dvd-t turnéznak meg minden. A pénzből meg zeneiskolákat létesítenek, a világ elnyomott részein.
Aztán persze lehet e köré összeesküvés elméleteket szőni. Nekem teccik, jó zene, és kész. Akinek nagyon bejön költekezhet, de ez nem erről szól, ez arról szól, hogy akinek teccik továbbadja, azért mert jó, nekünk jó, nézni jó, és nem azért mert valakinek jó biznisz. Nézzétek meg ti is, a Békéért.

Ma megjött a véradó igazolványom, igazi baszk véradó lettem. És megmondom miben mükszik ez jobban a magyarnál. Maga a véradás dettó, ugyanaz a színvonal, ugyanazok az eszközök, pénzt itt sem adnak érte, teljesen az mint otthon. Viszont, az itteni vérközpont, (nem a vörös kereszt intézi a dolgokat hanem a TB), szóval itt nyilvántartásba vesznek, véradás után küldenek egy elemzést a legsűrűbben előforduló véresen terjedő betegségekről (AIDS, Hepatitits, stb), illetve három hónap mulva kapsz egy levelet, hogy már letelt a kivárási idő adhatsz vért megint, és azt is leírják, hogy hol találod meg a véradóbuszt, illetve hogy mikor hol tudsz vért adni. Ergó azokra az emberekre is fektetnek hangsúlyt akik már egyszer rávették magukat, és nem csak az új emberek toborzásával foglalkoznak, mint propaganda. Mert ugye évente négyszer lehet adni, akkor az akinek ez bejön nyilván tud adni ahányszor csak lehet. Részemről ez azért okés mert otthon azért nem jártam három havonta mert elfelejtettem, nem tudtam hova lehet menni, nem szántam rá időt, így évente ha egyszer adtam vért. De ha rámszólnak az más. Ezzel a magamfajta lusta szeleburdi de jóakaratú véradókat nyerik meg, ami elég sok vért jelent...

Nade, behoztak a múltkor egy ilyet:



De Rosa gyönyörűségesség:



Super Rialto kerekekkel:





Campagnolo Athena szett, majdnem teljes, az első váltó "sajnos" record..



A nyereg az szuper csodás Selle Italia Turbo Matic kettő:



Kell ennél több? Ja, és amiért behozták,hát a szívem megszakad, aza drága athena hajtókar. Amúgy még mielőtt elkezdtek fantáziálni, 52-es méret, benzines, és első tulajdonostól, és nem adja el, csak örökölni lehet.



Ha nem akartok rosszat álmodni ezt nem nézitek meg...

Sokszor emlegettem már a Lidl-t aminek poros a teteje...

A Kosta Trail egy hatalmas nagy terep futóverseny, ami mint ahogy azt a neve is sugallja a parton megy végig, a Puente-Colgante-től egészen a metró végállomásáig, sőt még annál is messzebb Górlizig tart. 29,5 kilométer a táv 1500 méter a szintkülönbség, és a terep olyan egyharmada beton, és kétharmada kemény köves poros turistaút. A futó versennyel párhuzamosan, indítanak gyalog túrát is ami rövidebb távon (20 kilométer), és sokkal több résztvevővel (kb 1400) kecsegtetett, továbbá lehetett menni 12 kilométeres családi túrára is.



A főszponzor a Forum Sport volt, ezért nálunk lehetett a boltban nevezni, illetve a segítők meg a résztvevők jó része valamelyik fórumban dolgozik, így hát kimentem én is megnézni a kollégákat, sajnos benevezni már nem tudtam, de a távot simán végig csináltam fixivel, hol ő vitt engem hol meg én őt, ugye.



Szépen lassan azért találkozgatok mindenkivel, amióta itt dolgoztam nagy mozgások voltak, sokan elmentek másik boltba, így sok emberrel még nem találkoztam, ma kettőt sikerült bepótolni, Unai akivel a műhelyben dolgoztam 2007-ben most a BH gyárnál dolgozik mint "márketinges", illetve végre taliztam Martinnal is, aki nagy barlangász túrázó ipari alpinista, ő kint élt jó pár évig Amerikában, híres neves fallabdázó volt, most Eibar-ban kis főnök, íme:



Ő vele mentünk fel még anno a "La mesa de los tres reyes" -re, és van egy olyan érzésem, hogy fogunk még menni arra.... vagy magasabbra.

Kedden Vitoriába mentünk, Suunto továbbképzésre, de nevezhetjük edzésnek is. Minden boltból választottak pár embert akik mehetnek, és mivel én két boltban is dolgozom, dupla eséllyel indultam, persze hogy mehettem. A másik apropó meg az hogy négy boltban ismernek, szóval szinte egy új arc sem volt számomra.



A Suunto, az egy finn cég, (asszem) akik azt vallják magukról, hogy ők gyártották az első iránytűt, mára már gyártanak méreg drága hegymászó órákat magasságmérővel ugye, illetve amiért mi is mentünk, pulzusmérős sport órákat. Először tartottak egy "kis"-előadást amiből annyit jegyeztem meg, hogy hamarosan lesz egy X-alps nevű verseny, ami arról szól, hogy a versenyzőknek gyakorlatilag hosszában kell végig menniük az Alpokon, és egyetlen dolog amit vihetnek az egy ejtőernyő, természetesen a legnagyobb csúcsokat útba kell ejteni, és az nyer aki előbb ér Salzburg-ból Monaco-ba. A Suunto a főszponzor, naná. Azután a fejtágítás végeztével mindenkit elláttak jeladóval, és felkisértek minket egy spinning eddzésre, amiben az volt a pláne, hogy a kivetítőn mindenkinek az aktuális pulzusa látszott, illetve annak a maximális pulzushoz viszonyított százalékos alakja. Szóval mindíg ment, a Norber (mert elírták a nevemet), "Norber vegyél vissza", meee mindíg az én nevem villogott a kijelzőn. De megérte mert a kalória égetős verjenyt én nyertem, igaz az úszógumijaim nem mentek le, de óriás étvágyam volt utánna.



Megmutatom ám az eredményt is, hátha valakit érdekel az eddzettségi szintem .-)



Aztán ennyi, spinning után hatfogásos ebéd (de ne úgy képzeljétek, mert hat kicsi fogás volt ám, éppen csak hogy jóllaktam), majd nyomás vissza dolgozni....

...jáccanak a síműhelyben, mint az óvodások az udavaron, délután 4kor, amint várják hogy jöjjenek értük, és hazavigyék őket (az onix-et én engedtem haza :-)...

Folytatom tehát a Vasárnap délutánnal, ugye mivel dél körül keltem, ez lehet hogy akkor mégis délelőttnek, vagy legalábbis ebéd előttnek minősül. Szóval, elhuztam megjáratni a kocsit, San Juan de Gaztelugatxe-be, Panoramio-n találtok róla szép képeket, most nem azért írok, hanem hogy mekkorát lepődtem mikor felértem.



San Juan de Gaztelugatxe az egy Kis templom, vagy hívjuk inkább kápolnának. A tengeren van egy pici szigeten, rögtön a part mellett, de a sziget olyan hogy magasabb mint szélesebb, szóval egy nagy hegycsúcs áll ki a tengerből, ezt látni a képen ugye. És hogy fel lehessen menni a csúcsára, csináltak ilyen lépcsőt hozzá, az ember felelé menet ugye azon gondolkodik, hogy jesszusom ezt a sok követ meg téglát meg cserepet meg fát, mire oda felhordták.. Mire felérek mit látok: Duna nevű térkővel van burkolva a templom háta mögött, soha az életben nem láttam ilyenhez hasonlót sem, egész baszkföldön, mivel minden a bilbaoi tipikus bilbaoi kővel van burkolva, ami nem csak hogy ronda, vékony is törik állandóan javítgatják, de alapvetően el van rontva, majd egyszer lefotózom. Lényeg hogy a minőségi térkövet eldugták ide a világ háta mögé.

Akkor folytatom ahol abbahagytam, Vasárnap reggel, kinéztem az ablakon, hogy megvizsgáljam, mégis esett-e az éjszaka folyamán vagy nem? és a következő látvány fogadot:



Lehet, hogy nektek egyértelmű, én azért 11 óra alvás után, pislogtam párat mire megértettem, hogy "felmostak". Ugyanis itt Bilbao-ban a BilbaoGarbi-sok, hát ha naponta nem is, de hetente többször, nagynyomású, citrom illatú, fertőtlenítőszeres vízzel leslalgolják, az utcákat, a járdákat, sőt még a parkoló autók alá is besprickolnak, ha egy öt euróst a kezébe nyomsz a muksónak, még le is mossa a kocsidat, talán...
Ha már parkoló autókról van szó, íme egy kép, szintén az ablakból, kicsit jobbrább van egy templom, mögötte a bringa parkoló, és a bringa parkoló körül az autósok parkolnak. Az ebben az érdekes, hogy ugye a belvárosban vagyunk BilbaoTao van bevezetve, parkolási díjat kell fizetni. A képen van hat autó (szokott lenni 12 is) ebből egy legálban parkol, kettő illegálba, és marad három, ami senem legál senem illegál, aza három a bónusz hely, mert nem kell fizetni, de nem is kapsz bilincset, mert elvileg nincsenek tilosban.



Naa, aki nem vágja le, hogy melyik három az, na az kérdezze meg bátran. (ennél a blognál már regisztrálás nélkül is be lehet szólni ;-)

Akkor most próbáljuk ki a google blogját, van egy olyan érzésem, hogy ez be fog jönni. Azoknak akik eddíg nem olvasták, csak úgy idetévedtek, elmondom, hogy ez egy magyar kölök blogja, aki kiutazott Baszkföldre szerencsét próbálni. Éjjel-nappal a kerékpár sport körül mozgolódik, egy óriási baszk sport boltban dolgozik mint bringa szerelő, és mivel már teleírt egy blogot, így másik blogtárhely után nézett. Ezt olvassátok most!